Az Innen nézve sorozatban minden írásban egy-egy művészeti alkotás pszichológiai aspektusait vizsgálom (ezen aspektusok nagyban függnek a saját aktuális érdeklődésemtől, fókuszomtól, tanulmányaimtól). Első alkalommal Kosztolányi Édes Anna c. regénye áll a középpontban (filmre vitte: Fábri Sándor) három jelenség mentén.
Az első ezek közül a belső részeink megjelenítésével kapcsolatos. Ehhez egészen a XX. század elejére, Sigmund Freudig, illetve az ő (személyiség)strukturális elméletéig nyúlnék vissza. Hogy a továbbiak jól érthetőek legyenek, röviden összefoglalnám ezen személyiségrészeinkkel foglalkozó elméletet. Életünk kezdetén pusztán az egy ún. ösztön-én (továbbiakban: ID) létezik, mely a szükségleteink kielégítésére fókuszál. A környezettel való interakcióiból fejlődik ki az én (továbbiakban: ego), ami próbál balanszírozni a saját vágyaink és a környezet milyensége között. Szintén az ID-ből differenciálódik a felettes-én (továbbiakban: super ego), ami pedig gyermeket körülövező környezet (legfőképp: szülők) általi normákat, erkölcsiséget foglalja magában, azaz a mit szabad és a mit nem szabad kérdésekre felel. Leegyszerűsítve: van egy vágyakozó, egy szabályozó, és egy kettő között (plusz a külső környezettel is) balanszírozó rész.
Hogyha Freud ezen felosztását összekötjük az Édes Annával, akkor egy afféle játék juthat eszünkbe, mi szerint: vajon melyik (főbb) szereplő melyik személyiségrész volna. Kezdjük az ID-del: egész hamar eszünkbe juthat Jancsi karaktere, aki habzsolja az életet, benne a nőket, játékos és persze gyermeki (gondoljunk csak arra, mikor elsírja magát, miután Anna visszautasítja első körben a szexuális közeledését). A super ego szerteágazóbb kérdés, én ket szereplőt emelnék ki: az egyik Vizyné, a másik a Moviszter doktor. Jó példák a büntető, illetve az engedékeny super egora. Vizyné folyamatosan parancsol, kioktat, elégedetlenkedik Annával szemben, ami iszonyat terhet ró a lányra. Moviszter habár nem beszél olyan sokat sem a könyvben, sem a filmben, megszólalásaiból kitűnik , hogy emberként, érző lényként, és nem pedig robotként tekint a cselédekre - köztük Annára. Megértő és figyelmes velük, durvának találja Vizyné attitűdjét. Ami az egot illeti, Annára gondolhatunk. Az egész történet tulajdonképpen arról mesél, ahogy egyszerre vágyik a szeretetre (Jancsitól) és próbál megfelelni Vizyné kérelmeinek. Hogy ez mennyire sikerült, ismerjük.
A második jelenség Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus nyelvzavar fogalmához (illetve Anna infantilizmusához) kötődik. Egy már említett jelenetben ugyanis Jancsi bepróbálkozik Annánál, amit elsőre a lány visszautasít. Ferenczi szerint olykor a felnőttek hajlamosak félreérteni a gyermek szeretet iránti igényének megmutatkozásait, és azokat szexuális csábításnak interpretálják. Ez a jelenet talán azért mutat rá erre olyan jól, mert (főképp a filmben) ha az ember figyeli Annát, egy nagyjából 5-6 éves kislány jut eszébe arról, ahogyan működik. Tehát láthathjuk, ahogyan Jancsi csábításnak érzékelte (tévesen) Anna szeretetre való vágyát.
A szeretetvágy témakörre rákötve a harmadik jelenség pedig az emberi igények megjelenéséről mesél. Mint tudjuk, Annának meghalt az anyukája, ami fájdalmas törést jelentett a lány életében. A cselekmény során pedig észrevehettük, hogy Anna a nálánál elesettebbekkel (akár a kéményseprő lányára, Bartosék fiára, vagy pusztán a kis csirkékre ha gondolunk) kifejezetten odaforduló, megértő, szeretettel teli tudott lenni. Anyáskodó. Ez pedig gyakorta megfigyelhető a hétköznapi tapasztalatainkban is: amire saját magunknak olyan nagy szükségünk volna, azt igyekszünk megadni a környezetünkben lévőknek (talán így próbálva helyreállítani a világ rendjét).
Természetesen számos más aspektusával is lehetne foglalkozni Kosztolányi művének, illetve a fentebb említettekhez is még közelebb léphetnénk, számos kérdés és merengés várhatna ekképp ránk, ám ezt a munkát már az olvasóra hagyom.